Csepp s cserébe tenger?

Keresve, kutatva, kiabálva hívom
A tengert s az óceánt,
Melynek arasznyi cseppje arany,
Íze mint a méz.
Különös óceán ez s mégis oly egyszerű.
Harmatait szomjas, lázas világom
Mohón nyeli el,
S végtelen folyamatban építi
Leomló romjait, mindig újra és újra.
Mintha remélné, hogy egyszer
Folyóvá duzzad, s így gazdagítja
Lelkem tengerét.
Mintha remélne valamit, amit
Ég s föld választ el egymástól.
Szelíd párái illanva tűnnek el,
S olykor hullámnyi tömegeket veszít,
De a sodrásban nem érzi,
Milyen sekély a mély.
Hulló záport várva
Villám és mennydörgés viharára ébred
Édes álmából.
Riadtan néz szét, s amit lát,
Az ésszel fel nem fogható;
Lepusztult part, sajgó ér,
S összetört hajók