Sötétlik a fény,
elhalkul a hang,
aranyozott szívemnek
búcsút int egy harang.
Magányom védő karja
öleld át testemet,
egy kéz amelyet szerettem
a koporsómba kergetett!
Szívem gyűlölettel tele,
vadúl dühöngő vízesés,
villámló ég,
égő felleg takarj el! Félts!!
Legyen tenger habjáé a vágyam,
mosolyom a Holddé,
összes vidámságom,
az emberek között szórd szét!
Bánatom könnye
felhő áldása,
szeretetem
a Nap ragyogása!
Add el mindenem!
Testem ajándékozd a Földnek,
Csillagnak az örömöm,
a végtelen üres Űrnek,
add oda mély bánatom!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
laci78:
@Rémpásztor: várható folytatás...
2025-11-03 19:59
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások