Csalódás

Sötétlik a fény,
elhalkul a hang,
aranyozott szívemnek
búcsút int egy harang.
Magányom védő karja
öleld át testemet,
egy kéz amelyet szerettem
a koporsómba kergetett!
Szívem gyűlölettel tele,
vadúl dühöngő vízesés,
villámló ég,
égő felleg takarj el! Félts!!
Legyen tenger habjáé a vágyam,
mosolyom a Holddé,
összes vidámságom,
az emberek között szórd szét!
Bánatom könnye
felhő áldása,
szeretetem
a Nap ragyogása!
Add el mindenem!
Testem ajándékozd a Földnek,
Csillagnak az örömöm,
a végtelen üres Űrnek,
add oda mély bánatom!