Sötétlik a fény,
elhalkul a hang,
aranyozott szívemnek
búcsút int egy harang.
Magányom védő karja
öleld át testemet,
egy kéz amelyet szerettem
a koporsómba kergetett!
Szívem gyűlölettel tele,
vadúl dühöngő vízesés,
villámló ég,
égő felleg takarj el! Félts!!
Legyen tenger habjáé a vágyam,
mosolyom a Holddé,
összes vidámságom,
az emberek között szórd szét!
Bánatom könnye
felhő áldása,
szeretetem
a Nap ragyogása!
Add el mindenem!
Testem ajándékozd a Földnek,
Csillagnak az örömöm,
a végtelen üres Űrnek,
add oda mély bánatom!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások