Csöndesen nyikorgó hintaszék
tán nagyapám ült benne még
Ajtóval szemben, ahogy lenni kell
mintha soha nem is menne el
Fényes karfán s bársonyon
látszik, használták egykoron
S hogy ma posztjául csak sarok jutott
nem szólt ő, csak hallgatott
Mint gőgjét vesztett, haragtalan
ki búnak merül, hisz néha van
Hogy pálcát tör fejünk fölött
s felriad ki nem őrködött
Közelről tótágas tükörkép
talán ráncról szólna épp
De lépései túl nagyok
ne félj már, csak én vagyok...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
ladyJ ·
Szép vers a magányról.