Rólad álmodtam az éjjel,
A szemed rám nevetett azzal a furcsa fénnyel...
Még mindig hiányzol,nincs erőm feledni...
Haragszom magamra,de téged akarlak büntetni!
Álmomban engem néztél és rám vágytál...
Hevesen,szenvedéllyel csókoltál,
És é sohasem éreztem még ennyire boldognak magam,
Nem kell tovább harcolnom,elég volt ha csak hagytam..
Emlékszel mit súgtál a fülembe,
Elvesztem,riadtam néztem a szemeidbe.
Elsodort egy érzés,talán a vágy...
Hirtelen nem létezett semmi,csak te voltál..
De ahogy jött,úgy el is illant az álom!
Most csak fekszem és a teljes sötétséget várom...
Gyötör,hogy bennem él még minden emlék..
Mikor fogadom el,hogy sosem leszel az enyém?!
Oly üresnek érzem magam nélküled...
Egy élettelen báb vagyok,akit néha elkap a rémület...
Hamis világban élek,ahol te fogod a kezem..
Hamis a mosolyod is,hamis ez a szerelem!
talán sohasem léteztél,lehet ezt is csak álmodtam..
Micsoda kínszenvedés..egy kitalált ember után vágyódtam!
Igen...Már tudom..Csak képzeltelek!
Nem vagy valódi,de én mégis őrülten szeretlek...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csak egy álom...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások