Csak álmodtuk talán

1.

Magányos vagyok nélküled-
a helyem nem lelem,
Amióta nem vagy itt-
nincs nappalom se éjjelem.

Hogyan történhetett ez meg?
Más utakon járunk,
S a nem is olyan rég
még közösnek hitt álmunk

egyszer csak szertefoszlott.
Az emlékek melyek összekötöttek
Elszálltak a végtelen semmibe-
örökre tovatűntek.

Ki a hibás?- Úgy érzem
mindketten hibáztunk,
Hagytuk, hogy romba dőljön
a szeretettel megépített várunk..

A szép és jó érzések
helyébe gyűlölet lépett,
S a gyönyörű palotát,
mit a gyengédség felépített

a fájdalom könnyeinek zápora
elmosta egy éjjel,
nem tudta felvenni a harcot
a pusztító széllel.

A kis tündérországunkat elnyelte
a föld- pedig oly sok kűzködésbe került,
A Boldogság Szigete- melyre úgy hittük
együtt megyünk- a tenger mélyére merült.

2.

Elveszett álmok, tovatűnt boldogság-
jöjjetek vissza kérlek,
Miért szálltatok el a széllel?..
Semmit nem értek.

Elengedted a két kezem-
többé már nem kellettem,
Ha össze is találkoztunk
elnéztél mellettem.

Mégis valamiért kétségbeesetten
szeretném a régi időt visszahozni,
s sötét, fázós éjjelen többé
elvesztésed fájdalmától nem zokogni.

Valahol érzem hiába minden-
csodák csak a mesékben léteznek,
s a hősök ott hiába
több sebtől véreznek,

Talpra állnak és minden
jóra fordul újra,
A szomorúság tovalebben-
nem gondolnak már a rosszra.

De ez a valóság- s a tündérországunk
talán soha nem létezett,
Minden, ami közöttünk volt, lehet
nem más, mint a csapongó képzelet.

2003.