Csak a távolság az mi elválaszt tőled,
Mért vagy oly távol, én is te is kérded,
Jó lenne újra megfogni a kezed,
S érezni, ha hozzám érsz lelkem remeg.
Már nem félek semmitől, s senkitől,
Csak egyetlen dologtól az élettől,
Ha veled vagyok minden gondom elfelejtem,
Te vagy az akiért őrülten lángol szemem.
Szívem dobogása nagyon heves,
Mert megtaláltam azt aki igazán szeret,
Még küzdenünk kell kettőnkért,
Szenvedni, erősnek lenni a közös jövőnkért.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ez nem szerelem. Ez allergia. :flushed: