Csábító fekete

Míg nem ismertelek,
Nem is sejtettem,
Létezik efféle gyönyör,.
Mikor megízleltelek,
Tudtam, hogy elvesztem,
az élmény mindent elsöpör.

Ha csak rád gondolok,
S szerelmed kortyolom,
Simogatón, selymesen, s fájón
Vagy ha csak nyugalomra vágyom,
Gyöngéd karjaimba zárlak,
Hogy a melegség átjárjon.

Hívogat édes-keserű illatod,
A szenvedély lángra korbácsol
És ha a csábítás hideg, áltató
Csak egyszerű ember leszek.
Nem küzdök ellened-veled
Mint ahogy, az lenne várható,
Hanem mindent megteszek,
Hogy magamhoz édesgesselek.

Szerelmem minden cseppje
Mosolya, könnyei, összes terhe
Sikerek, szép szavak, életem
Kudarcai mennek vesztőhelyre,
Cukorral megszórva ... S egy kanállal
Keverem egy csészében fekete levesem.

És mikor ajkaimhoz érsz
Cseppenként szívlak magamba,
Élvezve minden hörpintést,
Mely oly aranyló sárga, mint a méz
S ha már elhittem minden percet,
Melyekért a szívem most is reszket
Lehunyom lustán mind a két szemem
S ott lebeg, a finoman őrölt kávészem.