Szűzen ragyogó ura a sötétségnek, merre jársz?
Miért hagytad el tétova gyermeked?
Miért kell csillag-morzsákba kapaszkodnom:
Miért nem ringatsz sarlód bölcsőjén, mint régen?
Miért, hogy nem tekintesz be csitítón ablakomon,
Ha az éjszaka árnyai kísértnek?
Álmod álmommá vált,
S a valóság lassan a lehetetlenbe látszik magasztosulni..
Szelíd dajkám, hű barátném, tudom merre jársz:
Ismerem az ablakot, mit őrzesz,
S a szemek, mik félve-vágyva csüggnek rajtad,
Éppúgy szívemben égnek.
(Ma meghalok egy kicsit Érted..
Mert szereted a Holdat,
Mert sosem láthatsz mögé,
S mert tekinteted mégis
Végtelen hittel faggat.)
Lopd el nekem ezt a szempárt,
Hadd ültessek bele csodát;
Hadd súgjam szívébe közben
Titkodat: a szent nemtudást.
..vagy cirógasd meg lelkét te magad,
Csillagfénnyel rajzolva bőrére,
Hogy a legszebb dolgok elporladnak
Az értelem gyilkos nap-tüzében.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Látom ez az első itt, remélem lesz még több...:)
Ami a meg szedett-vedettséget illeti, nem tagadom.. Kissé talán túl intuitív voltam.. Kibuggyant belőlem, na..