Cigánytánc

Apró lábak csatangolnak,
Vörös kezek csattogtatnak.
Cigány tánc ez a javából,
Mellette a nép viháncol.

Vörös ajkak érnek össze,
Bársony ruhák, lepleznek le.
Cigány tánc ez a javából,
Melynél az ember színe dönt a játékról.

Lányok szaladnak, fiúk kurjongatnak
Még nem tudják, mit hoz a jövő,
De kezük már egymásért jő.
Cigány tánc ez a javából,
Ezért kell a nő.

Sört csapolnak, szalonnát rágnak.
Ez kell az élethez, s néha-néha oda csapnak.
Sikont a lány ki nem érti mi a jó,
Ágyhoz tapadva nevetve ficánkoló kis csikó.
Cigány tánc a javából,
Hol egy halál ki nem szakít a mámorból.

Jön a főnök, a bajszos pajkos,
Kezében a nagy furkós bot.
Ide csap, oda csap,
Vér fröccsen az asszonyra.
Cigány tánc ez a javából,
Ahova néha egy csont roppanása behatol.

Aléltan fekszik mindegyik a tűz körül,
Szájukból nyál csordul, majd tova tűn.
Bűnös élvezet a cigány tánc,
Még is élvezik, csettints hát!

Ám a hang, halk és gyönge,
Nincsen ki válaszul fülelne.
A sarokban egy véres szájú gyermek,
Mögötte anyja mell bimbóját szívó pióca fetreng.

Cigány tánc ez a javából,
Életemben nem kívántam, jobbat
Belátom.
Tévednek, ha azt hiszik,
Botrány az, mi itt folyik.

Emberek, gyötrelmek
Halottak, szellemek
Ilyenek voltunk,
S ilyenek maradunk.
Senkiért, senkikért,
Soha meg nem változunk!