CF42E: Karácsonyfadíszek versekből - Ady

Bús ez a tél, mi jövőt nem terem,
bús december, múltat temet,
vad szél tépi lelkemet,
tőled el, mindig el!
Más asszony karjába,
más nő jég-ölébe,
más nő nevetésében
örömöt keresek.
És mégis visszatérsz,
mint tarlón a vetés,
mint könnyes dallama
egy vén zongorának,
mint egy kávé,
mi nem lehet túl édes,
visszatérsz egy alig-ölelésben.
Bús eb szemével nézlek,
s várom, hogy visszatérjenek
a régi boldog évek,
ahogy az ér is a tengerhez eltalál.