CF42C: Karácsonyfadíszek versekből - Shakespeare

Szót se már bánatról és búcsúzásról,
csak kávéról, Karácsonyról és ajándékról.
Életem és gondolatom mind feléd repül,
s már semmi miénk csak a pillanat,
s az a kicsiny kis csokifalat,
mit az asztalon át nyújtasz felém.
A rossz, mi emberrel történik,
sokszor kőlapra vésetik;
a jó sorsa gyakorta feledés,
de a mi utunk ez nem lehet,
hisz a mi életünk csak a másikban teljes.
Az Istenért! Üljünk asztalhoz,
rendeljük meg a feketelevest,
és idézzünk örömédes emlékeket!
Volt, mikor nevetünk,
volt, hogy veszekedtünk,
mikor férjed volt a nevető harmadik,
de minden emlék édes és nemes,
mert tudjuk, mi köztünk van
több és kevesebb, mint gondolná más,
más, mint szerelem, több, mint barátság.