CF37 : Sheyna

Írhatnék az őszről,
mely oly gyorsan elrepült,
az alig érintő percekről:

az esőről,
mi ellen közös volt esernyőnk,
a kávéról,
mi Veled édesebb;
ahogy nap közben
hozzám benézel,
de mindez gyorsan elpereg,
mint a boldogság higanycseppjei.



















De írok arról,
hogy hazafelé útmentén áll egy kereszt,
ami Téged jelent nekem.
Ott kanyarodik az út falum felé,
egy fohász-feszület,
hol mindig áldást mondok Érted
munkából jövet és menet.

Az áldás csak három mondat,
nem több, nem kevesebb.

Köszönöm, Uram,
hogy visszaadtad nékem,
köszönöm, hogy megőriztél
minket egymásnak
mind a mai napid
- és kérlek, hogy maradjon így
a jövőben is.
Örökre.