Bús dal

Mindig így történik minden,
s még azt mondod van remény?
Sorból lesz, földereng,
s mint vihar jön felém.

Inkább néma lettem volna,
süket, csonka lény!
Tollamból nem fakadna
sok bús költemény.

Mondd mit vétettem isten,
mért nem szól, ha fél,
Vagy túl sokáig hittem,
ha nyúlok el nem ér?

Már láttam szót az égen,
csillag szemében él,
Jött a drága, libbent,
a gyöngyből mondd ki kér ?

epilógus

Csak csavard, tekerd bátran
hát szarka lesz enyém,
Százszor újra mondom
bennem szikra él...