Bűnbeesés

Nézz a szemembe, s felejtsd el,
hogy szerettél már mást is szerelemmel!
Nézd, a tűz benne hogy’ ragyog!
S fénylenek távoli csillagok.
Nyújtsd ki felém a két kezed,
s érintsd meg ajkam, ha mered!
Lágyan simogass, ölelj át,
érezd a hajam illatát!
Felejtsd el, hogy nem vagy szabad,
hogy erős kötelek fogvatartanak!
Engedd magad! Érezd, hogy húz a mélybe
két szembogaram sötét örvénye!
Most nem létezik más törvény és ígéret,
csak, hogy kívánsz engem, s én kívánlak téged.
Csókolni merj, hevesen, bátran!
Hiszen ez, mire régóta vártam.
Remegek vágyam súlya alatt.
Csillapítsd, kérlek, kínzó szomjamat!

Mint Éva, az édeni almába harapva,
pirulok el, meztelen testem takarva.
Egymással szemben ruha nélkül állunk,
s már mi sem tudjuk, milyen jelre várunk.
Megérintjük egymást, megtörik a varázs,
a másik forró teste szép, eleven parázs.
Az ágyra zuhanunk, izzik a vérünk,
izzad a bőrünk, gyorsul szívverésünk.
Hevesen lüktet bennünk az élet.
Körülöttünk immár a világ semmivé lett.

Hosszú percek múltán tisztul a kép lassan,
egymás mellett fekszünk pihegve, kábultan.
Kapkodó öltözés. Végül félszeg mosoly.

Tudjuk, ami történt csak testünknek komoly.

Én ma örömmel vétkeztem veled.