Bucsú....

Egy szerelmes szó van a szívemben,
mégis könnyek csillognak szememben..
Miért?!..-kérdem..hisz e szó oly csodás,
s én egyre csak könnyezem tovább..

Fájdalom..vagy boldogság könnyei ezek..?!
talán..válaszol nekem végre a képzelet..
Lehunyom hát szemem..s Te jössz felém,
s máris egy félelem hasít mélyen belém..

Fáj..mert,bár közeledsz felém
tudom,az életben nem lehetsz enyém..
Hiába futsz,s próbálsz elérni szüntelen,
mindig ott lesz köztünk a kínzó Végtelen..

A remény,mely egykor tündökölt..ma fénytelen,
s lassan kihül..megszűnik az érzelem..
Nem teszel több lépést..megfordulsz csendben,
a szívem csak zakatol..egyre hevesebben..

Neked is fáj..mégis elindulsz tova,
érzem,nem nézel már vissza rám...soha
Egyedül maradok,magamra hagysz Utamon,
a fájdalom könnyei tovább potyognak arcomon..