A végtelen tengerparton
Markolsz az aranyló homokba
S mint folyik ki ujjaid közül,
Pergeti perceid a Homokóra.
Lassan nyalják a hullámok
Morajló hanggal lábad
S a lustán alábukó Nap
Néhány sirályt még utoljára láttat.
Távol millió fény kigyúl
S hallod a nagyváros zaját,
Csak a lelkedben zsong az ének
S dúdolod a szerelem dallamát.
Mind szerelmes simogatás
Még kényeztet a puha szél
De a Tavasznak vége
Nyár és Ősz nélkül jön a Tél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Mond, ez a búcsú, melyről versed mesél fájdalma után mi következett, a tavasz után a tél is hozhat valami újat, ha mást nem a szép, fehér havat. De ugyanakkor lehet, hogy a fájdalom a téli lucskos időt hozza. Erről nem ad képet versed, de mégis egésznek, kereknek tűnik. Nem tudom mi, de valami nagyon megfogott benne, még keresem. További szép évet.
Inopier