Búcsú

Magadtól te dobtál el,
A szívemet így ragadtad el.
A bánat örökre nálam marad,
Mert tudom, nekem ez maradt…

De elég a szóból, elég a versből,
Elegem van a kínból, a felejtésből.
Ez az én keresztem lesz.
Élek vele, amíg lehet…

Most már új utakon járunk,
Nem hiszem, hogy találkozunk.
Rossz benyomást remélem nem tettem,
Mert a rosszat sose szerettem…

Az emlék feledése nehéz lesz,
De valahogy majd az is meglesz.
Az embernek minden emlék fáj…
Ezért nem akarom, hogy rossz emlékként gondolj reám…