E kicsi szív dobban egyet,
S egyszercsak megáll.
E szív, mely érted dobogott.
Búcsuzóul írom e verset,
Hogy ne feledd a szép emlékeket.
Hogy lásdd, amit én nem látok többé,
Hogy érezdd, amit én nem érzek többé.
Egy szempár, mibe nem csordul több könny,
Egy lélek, mellyet nem ér több öröm.
Egy kéz, amit nem foghatsz többé,
Egy hang, amit nem hallhatsz többé.
Ennyi csak, ez vagyok én most,
De nem más, csak egy emlék maradok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
laci78:
nem semmi lett megint! Jöhet a...
2025-05-13 15:23
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások