Elvitte szerelmedet tőlem
a változás keserédes kínja,
most új vizeken evezel,
messzebb, mint valaha.
Itt maradtam riadtan,
s megleltem önmagam..
a lányt aki voltam, s a nőt aki lettem,
s kínok közt felneveltem,
derűsen a magányban.
Nem hívlak vissza, nem..
Nem tehetem.
Csak köszönöm a csodát, hogy voltál nekem,
s míg tetted, megédesítetted életem.
A nap fénye tündöklően borítja arcomat
újra, nélküled,
aki napom voltál a nap helyett.
(p.k.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?