Bosszú

Nézz a szemembe s meglátod,
Nem vagyunk már bárányok.
Jónak láttál, de csak voltam,
Lelkemet már rég el adtam.
Fájt a szivem, imátkoztam,
De enyhülést mégsem kaptam.
S míg az angyalok röhögtek,
Így lettem az örök végzet,
Szived mélyén izzó méreg.
Nézd a kezem, érted remeg,
Fogd meg, látod már nem meleg.
Testem hideg, tűz nem lobog,
Szivem helyett, kőszív dobog.
Bosszúra éhes a testem,
Veled vagyok minden percben.
Eső esik, veled ázom
Fúj a szél, hát veled fázom.
Nem látsz, mégis ott vagyok,
Mikor szemed felragyog.
S ha lesz olyan ki szeretne,
Szemében én leszek a tüske.
Nem fogsz tudni feledni,
Könnyű szívvel nevetni.
Nézd az arcom, ez az én harcom,
Fájdalmat adtál, nem birtam viselni.
Vissza adom hát s most én fogok nevetni.
Hiába nézel már nem számit,
Izzó tested el nem kábít,
Gonosz vagyok bosszú csábít.
Éjszaka, rémísztő hideg fut át testeden,
Felriadsz, ne félj az csak a két kezem.
Fejedbe bújok, én leszek a félelem,
Rémült tested lelkemnek élelem.
Fájdalmad táplál, félelem éltet,
Én leszek számodra a rettegett kísértet.
Pokolbol jöttem, hogy őrizzem az álmod,
Beteljesítsem a rám szabott átkot.
Mert átok vagyok, egy démon neked,
A lelkem az ördöggel rajtad nevet.