Bosszú

Nézz a szemembe, s meglátod,
Nem vagyunk már bárányok.
Jónak láttál, de csak voltam.
Lelkemet már rég eladtam.
Fájt a szívem, imádkoztam,
De enyhülést mégsem kaptam.
S míg az angyalok röhögtek,
Eladtam magam az ördögnek.
így lettem az örök végzet,
Szíved mélyén izzó méreg.
Nézd a kezem érted remeg,
Fogd meg, látod már nem meleg.
Testem hideg, tűz nem lobog,
Szívem helyett kőszív dobog.
Bosszúra éhes a testem,
Veled vagyok minden percben.
Eső esik veled ázom,
Fúj a szél, hát veled fázom.
Nem látsz mégis ott vagyok,
Mikor szemed felragyog.
S ha lesz olyan ki szeretne,
Szemében én leszek a tüske.
Nem fogsz tudni feledni,
Könnyű szívvel nevetni.
Nézd az arcom, ez az én harcom,
Fájdalmat adtál, nem bírtam viselni.
Vissza adom hát, s most én fogok nevetni.
Látod milyen szép az élet.
Mikor utol ér a végzet,
Hiába nézel, már nem számít.
Izzó tested el nem kábít.
Gonosz vagyok, bosszú csábít.
Éjszaka rémítő hideg fut át testeden,
Felriadsz, ne félj az csak a két kezem.
Fejedbe bújok, én leszek a félelem,
Rémült tested lelkemnek élelem.