Bor

Bortól pirosló arccal ülök a háztetőn
Elnyújtózva selymes macskamód.
Nézem a gyémántpermetet a mezőn
A kép kavar lelkemben egy kis port.

Nézlek, nézem két szemed ott messze
Nem láthatsz engem többé már
Várom, hogy leszálljon az este
S a tónál halkan zúgjon a nád.

Halkan súgjon szerelmes szavakat
Ahogy te ajakad tette oly rég
Halkan súgjon szerelmet magányosoknak
Kiknek boldogulását rejti a fény.

Sétálva rózsaszín hajnali szellőben
Kezemben a bor, csillanó élvezet árnya
Félelem tölti el a szívem
De tovasuhan, mint szerelem-nyár álma.

Bortól pirosló arccal ülök a háztetőn
Elnyújtózva selymes macskamód.
Emléked szívemben áradat, őrjöngő
Nincs fájdalom, amikor iszom a borom.