Boldogtalanság

Már rég nem a miénk, akit szeretünk,
S nem találunk mást, hiába keresünk.
De kell, hogy valaki fogja két kezünk,
Senki sem ártatlan, mi is vétkezünk.
Lenne valaki mellettünk a bajban,
Segítene mindig, akkor is, ha baj van.
Hol van ő? Ha tudjátok, mondjátok, hol van!
Vagy már tovatűnt emlék a távoli múltban?
Elvesztettem mielőtt az enyém lett volna,
Harcolnék érte, de már minden hiába.
Most itt vagyok mással még mindig őt várva
És felnőtt fejjel is sírok utána.

A tegnapot siratni, s a holnaptól félni,
Egy másik személy miatt tiltott tűzben égni.
Boldogságot tettetni, de ha nem látnak, sírni.
Egy életen át hazugságban élni.