Boldogság

Dal harsan, kigyúlnak a fények,
Sötét árnyak mit reméltek?
Győzni tudnak, azt gondolják,
Vagy hogy szökésem majd megtorolják?

Hát nem tudjátok szörnyek,
Hogy titeket legyőztek,
Hogy engem a remények elértek,
És most már mindent értek?

Értem, hogy a világ lehet szép,
És nem kerül el a tehetség,
Hogy van hely, hol szívesen látnak,
És hol a gonoszok nem találnak,

De csak keresetek szörnyetegek,
Én élvezem az életemet,
Végre élvezem, hogy létezek,
És imádom hogy élhetek

Gondok bajok távozzatok!
Boldog vagyok! láthatjátok,
Kedvem ne szegjétek,
Vagy elkaplak, addig éltek!

És most ülj le mellém leány,
Itt, ez a hely vár reád,
Reád, kinek e dalt írtam,
Kire évek óta vártam

Tudd meg, az élet múló tünemény,
És hogy minden ember szerencsés,
Hisz élhetnek, de csak egyszer,
Hát dobd fel élvezettel!

Éld úgy minden napod,
Mintha nem lenne holnapod!
Hisz tán holnapra meghalunk,
De legalább volt egy jó napunk,

Hát figyelj rám, hallgass szavamra!
Te mértél vereséget az árnyakra,
Kihoztál a sötét börtönből,
És most szólni sem bírok az örömtől,

De most figyelj, hallgass rám!
Ha az árnyak érted jönnek tán
Én majd ott leszek, szeretlek
Majd elfutunk, és élvezzük az életet!

Dal harsan, kigyúlnak a fények,
Sötét árnyak mit reméltek?
Mi élvezzük az életet,
Tudjátok meg, vesztettetek!