Boldog romok közt

Lusta kattanással fordul el a kulcs a zárban,
Visítva nyomom kilincsét arra várva,
Talán nem hallott-e meg valaki odabenn,
S tépi fel riadtan nekemesve szívemen sebemet...

Egy hang sem rezdül, folytatom tovább,
Elhagyom az ajtót, keresem a régi szobát,
Keresem a halvány emlékek megújuló képét,
Keresem a meghasadt szívek oltárának helyét...

Biztonságban vagy - ezt hallom belül s érzem,
Az örökké kitartó, félelem nélküli gyermeket.
Lusta ropogással köszönt a padló,
Nyivákolva nyílik előttem egy újabb ajtó...

Arcomra forr a napsugár esti utolsó sugara,
Ezzel lépek be ismét régi szobámba.
Elfeledett képek néznek rám mint ferde tükör,
Látjátok? Megjöttem! Oly szorongató öröm!
Megfáradt, öreg székemre leülök.

A levegő beitta fiatalkorom minden ízét,
Lányok illatát, házi mulatások füstjét.
Mosolyogva várt vissza hány, de hány évig a szoba,
Hol életem kezdődött, és indul tova...

Körülölel és magához ránt ez üres terem,
Itt vagyok! Oh, Istenem!
Elfogynak szavaim...elakad lélegzetem...
Én kedves... kicsi Hazám... hazaérkeztem!