Bóbita

Bóbita, Bóbita táncol,
S vele táncol a fátyol,
Ami fejét takargatja,
Éjjelenként elaltatja,
Egy egyszerű dallam,
Mit dúdol magának halkan.

Bóbita, Bóbita táncol,
A szerelem hozzá láncol.
Körben az angyalok ülnek,
Szárnyukkal verdesnek, örülnek.
Erdő közepén, a réten,
Emlékszel még? Régen.

Bóbita, Bóbita táncolt,
Az erdő vele táncolt.
Tudtuk, hol a haza.
”Nem, nem soha!”
Harsog a jelszó,
Rég lenne most jó.

Bóbita, Bóbita táncol,
Ráborul a gondterhes fátyol,
Mégis, csak táncol, táncol,
Búj közelebb, ha fázol,
Itt melegedj bátran,
Tiéd is lehet sátram.

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Mind, mind örülnek,
Mert Bóbita táncol.
Nekik szép az emlék.
Emlékszel? Nem is rég.