Birtok(v)iszony

Egy sima, egy fordított.
Egyszer csak felordított,
Rám vetette magát.

Hegyes fogakkal, dülledt szemmel
Fel nem foghatom mai eszemmel:
Mit evett rajtam.

Szakadt a bőröm könnyedén
Ki gondolta volna e földtekén:
Áldozat leszek.

Minden erejével ásott engem,
Tudta mi az, mit keres bennem.
Nem védekeztem.

Elroppantotta a csontjaimat,
Roppant erejével bordáimat.
Mégsem fájt.

Szívem ijedten dobogott,
Megszégyenítve dobokat.
Az kellett neki.

Egyre közelebb jutott hozzá,
Vért fröccsentve mindenhová,
Mégsem féltem.

Kikapta a szívemet, felemelte
Hozzá húz, tudom, azt remélte,
De tévedett.

Ránéztem és elnevettem magam,
Tudtam, mit keres, de nem ott van:
Máshol rejtőzik.

Arcán önelégült mosolyt látok
Ő sem és Ti sem gondolnátok:
Szívem nem ér semmit.

Az énemet akarta volna elrabolni
Azt magához láncolni és bitorolni,
Csak rossz helyen kereste.

Azóta a szívemet magával hordozza,
Csak egy okból: nehogy más elorozza,
Pedig értéktelen.

Birtokolni akart, belém mélyre hatolt.
Neki sosem lesz, nekem sosem volt:
Lelketlenek vagyunk.