Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Zed75: Tetszik, hogy ez már egy hossz...
2026-05-15 17:34
Norbi.79: Elnézést de nem tudom hogy sik...
2026-05-13 18:23
Gábor Szilágyi: Lesz folytatása?
2026-05-08 19:50
Nagymakkos: Fosva okádás az egész
2026-05-06 11:50
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Birtok(v)iszony

Egy sima, egy fordított.
Egyszer csak felordított,
Rám vetette magát.

Hegyes fogakkal, dülledt szemmel
Fel nem foghatom mai eszemmel:
Mit evett rajtam.

Szakadt a bőröm könnyedén
Ki gondolta volna e földtekén:
Áldozat leszek.

Minden erejével ásott engem,
Tudta mi az, mit keres bennem.
Nem védekeztem.

Elroppantotta a csontjaimat,
Roppant erejével bordáimat.
Mégsem fájt.

Szívem ijedten dobogott,
Megszégyenítve dobokat.
Az kellett neki.

Egyre közelebb jutott hozzá,
Vért fröccsentve mindenhová,
Mégsem féltem.

Kikapta a szívemet, felemelte
Hozzá húz, tudom, azt remélte,
De tévedett.

Ránéztem és elnevettem magam,
Tudtam, mit keres, de nem ott van:
Máshol rejtőzik.

Arcán önelégült mosolyt látok
Ő sem és Ti sem gondolnátok:
Szívem nem ér semmit.

Az énemet akarta volna elrabolni
Azt magához láncolni és bitorolni,
Csak rossz helyen kereste.

Azóta a szívemet magával hordozza,
Csak egy okból: nehogy más elorozza,
Pedig értéktelen.

Birtokolni akart, belém mélyre hatolt.
Neki sosem lesz, nekem sosem volt:
Lelketlenek vagyunk.
Hasonló versek
3037
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
3456
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
További hozzászólások »
PanniP ·
Na ugye, hogy megmondtam. :)
Anita ·
"Na ugye, hogy megmondtam. :)"
PanniP ·
Kedves Anita!

Nem igazán tudhatod, mire mondtam, szóval légyszi... :)))
Ria ·
Tudtad, hogy én már voltam itt, igaz??? :smile:

PanniP ·
MEGVAN! Heuréka! Hogy miért volt olyan ismerős!!! :)

Kispál: Szívrablás! :) Tudom, GerM, hogy Te ilyen zenéket nem hallgatsz, de akkor is egész nap ezen gondolkodtam. :)

Ria: Hm? :smirk:
GerM ·
A versem hasonlít rá??? Most már csak az kell, hogy plágiummal vádolj :-)

Kispált 95 óta nem hallgattam és már nem is nagyon fogok
PanniP ·
Dehogy vádollak plágiummal, csak az a dal is erről szól, igaz kicsit más stílusban. Hallgasd meg, szerintem jó. Na mindegy, tegnap egész nap ezen gondolkodtam. :)

GerM ·
Kedves Versolvasók! Ez egy jó vers, tessék elolvasni! :-)
Kis kíváncsi ·
Elolvastam! Tényleg nagyon jó vers! Még pontot is kapsz rá tőlem!
GerM ·
Mintha a pontozásod előtt jobban álltam volna :-) De azért köszi.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: