A felhők lustán hanyatt fekve úsznak az alkony egén.
Minden kanyarban fordul velünk a horizont, s hetykén
Szór elénk olykor nyírfát, bokrot, templomot.
A faágak úgy feszülnek a deres félhomályban,
Mint lilás hajszálerek fagyos orcák fogságában,
Mint vasfeszületben ölelt, pompás rózsaablakok.
Az esőszagú csendet a lehelet fodroztatja meg,
S a mellkasomban doboló, apró szívzörejek
Folytán a távolban ömlengő színek és tónusok.
Csorba síkok ormán játszik a képzelet,
Fejbéli dallam árjában fuldokló kottafejet,
S hűvös hallgatásokat kortyol örömében.
Esdeklő tintafoltként valómba issza magát,
S üríti le torkomon a bódító nosztalgiát:
A motorzaj búgása hangod szellemében.
Lomha testet ringató, ráncos anyósülés
Hol némán szendereg a szófosztott felismerés:
Emléked súlya még kívánt bilincs az éjben.
2009-03-18
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?