A felhők lustán hanyatt fekve úsznak az alkony egén.
Minden kanyarban fordul velünk a horizont, s hetykén
Szór elénk olykor nyírfát, bokrot, templomot.
A faágak úgy feszülnek a deres félhomályban,
Mint lilás hajszálerek fagyos orcák fogságában,
Mint vasfeszületben ölelt, pompás rózsaablakok.
Az esőszagú csendet a lehelet fodroztatja meg,
S a mellkasomban doboló, apró szívzörejek
Folytán a távolban ömlengő színek és tónusok.
Csorba síkok ormán játszik a képzelet,
Fejbéli dallam árjában fuldokló kottafejet,
S hűvös hallgatásokat kortyol örömében.
Esdeklő tintafoltként valómba issza magát,
S üríti le torkomon a bódító nosztalgiát:
A motorzaj búgása hangod szellemében.
Lomha testet ringató, ráncos anyósülés
Hol némán szendereg a szófosztott felismerés:
Emléked súlya még kívánt bilincs az éjben.
2009-03-18
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások