A felhők lustán hanyatt fekve úsznak az alkony egén.
Minden kanyarban fordul velünk a horizont, s hetykén
Szór elénk olykor nyírfát, bokrot, templomot.
A faágak úgy feszülnek a deres félhomályban,
Mint lilás hajszálerek fagyos orcák fogságában,
Mint vasfeszületben ölelt, pompás rózsaablakok.
Az esőszagú csendet a lehelet fodroztatja meg,
S a mellkasomban doboló, apró szívzörejek
Folytán a távolban ömlengő színek és tónusok.
Csorba síkok ormán játszik a képzelet,
Fejbéli dallam árjában fuldokló kottafejet,
S hűvös hallgatásokat kortyol örömében.
Esdeklő tintafoltként valómba issza magát,
S üríti le torkomon a bódító nosztalgiát:
A motorzaj búgása hangod szellemében.
Lomha testet ringató, ráncos anyósülés
Hol némán szendereg a szófosztott felismerés:
Emléked súlya még kívánt bilincs az éjben.
2009-03-18
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?