Becsületes tolvaj

Kellemes csillagos este volt,
Langyos szellő táncolt hajamban.
Mikor ezüstös fényt szórt rám a Hold,
Én csak fürödtem az illatokban.

Leültem és vártam...
Tovább a gondolattal szálltam...

Éreztem ahogy a fű simogat,
Mintha csak kezed érezném.
Hagytam hogy simogass,
S faltam, mint utolsó gondolatot a vég.

Láttam arcod míly tiszta volt...
Csókot lehelt rám a Hold...

Rámnéztél de nem szóltál,
Sóhajod elárult mindent.
Felkeltél, és otthagytál...
Távolodtál..., én csak néztem.

Sikítani akartam jól tudom...
De hang nem jött ki torkomon...

Kinyitottam szemem és láttam,
Ahogyan csak egy tolvaj tud szaladni.
Valóság volt az álmom,
És a döbbenet végtagjaim.

Elloptál mindent, mi eddig enyém volt...
De a Hold csak nevet, hisz tanunk volt...