Bánat

Sír egy szív a messzi távolban,
Könnyét eső gyarapítja.
Sosem bírja kiheverni,
Hogy lándzsát döftek belé...
Elillan minden pillanat
Mi oly kedves volt és szép,
Hiába derül az ég
A szív csak sír és sír.
Könnye legördül sziklák tetejéről,
Patakká cseperedik,
S majdan folyó medrébe érkezik.
Folyóvíze viszi bánatát kis szívnek,
Melyet elmosni semmi nem tudja már.
Lágy szellő fuvallata az
Mi felemeli kis falevelet,
Folyó vízére fekteti,
Mely egybeolvad kisfolyó bánatával örökre.
Hegedű hangja az mi felcsendül,
S tudtára adja világnak fájdalmát,
Egy kis szívnek sziklák tetején!