Ballada egy ó-szeretőről

Már lankad az édes emlék,
Fakulóban a vágy.
Holmi rongy maradvány
Már csak minden kéj-söpredék.
Deliciae meae!
Elmém nélküle holt vidék,

Miképpen testem is üres.
De foszlik az arca
És hamvad a hangja,
Mert őriznem már rég feles.
Deliciae meae...
Szemem könnytől már nem szennyes

Ha rá gondolok. De átok!
Álmok... betűk... képek...
Szakadt szélű ívek...
Látod néha mit találok?
Deliciae meae
Keze vetett betűt rájok.

Felizzik minden szénholt kín,
Képzelt ó-érzelem.
Szivem nem volt sosem
Szerető, vele rokon szív;
Deliciae meae
Fagyfehér teste mégis hív.

Ajánlás

Bár nem szerettem őt sosem,
Mégis, minthogy fény az árnyban
Deliciae meae
A Herczeg ajánlásomban.