Az őszi tájon átsuhan egy szellő,
Beleremeg a fák elsárgult lombja,
S amint e hűvös évszakban kellő,
A fázó földet avarral betakarja.
Ijedt őz fut végig a bokrok között,
Vadász a rejtekéből csendben figyeli,
S mint akibe valami költözött,
Órákon át rendületlen követi.
Elejti végül, szemében fájdalom,
S a vadászban felébred a szánalom.
Most először megbánja e tettét.
Abban a pillanatban tudatosul benne,
Egy ártatlan lény életét elvette,
De szótlanul viszi már tehetetlen testét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Hagyd a picsába a ragrímeket. "között - költözött." Nagyon randa. Tényleg.
Hagyd a picsába a sorvégeket. A sor vége ne legyen a gondolat vége, ne tégy kényszeresen vesszőt-pontot stb-t. I mean, ne torpanj meg a sor végén, gördítsd tovább a mondatot, ne szakadjon meg a sor végén!
Nekem a témaválasztásod nem tetszik, de ez az egyéni problémám. Nem értem, a vadász miért bánná meg? Másrészt őzet követni... felejtsd el. Űzni (itt találták ki a hajtóvadászatot), esetleg, lesből lelőni, oké. De követni...
A címválasztás/címadás katasztrófa. Mert maga a vers nem az őzről szól, hanem a vadászról végtére is, hmm? A cím túl semmitmondó ráadásul.
Kérlekkönyörgöm ne sértődj meg. Ne utálj. Ezt mind mind jó szándékúan írtam és azért merek pofázni, mert az én publikus korcsaim közt is találsz ilyet. Nekem se volt az összes zsengém fasza. Na ezért merek én ugatni.
Légy jó.
Sztrájk
Előrebocsájtom, hogy ez egy 10 perc alatt született munka, egyik irodalom órára volt beadandó szonett, amit ráadásul barátnőm helyett írtam meg közvetlenül leadás előtt xD Az apropója csupán ennyi volt, egyszóval légből kapott szösszenet mondanivaló nélkül. Ennek ellenére mégis beküldtem, mivel kíváncsi voltam a véleményekre. Nem vártam pozitív visszhangot, épp ellenkezőleg.. de te olyan hibákra mutattál rá, amiket egyéb szárnypróbálgatásaim alkalmával is elkövetek, szóval csak annyit tudok mondani, köszönöm a kritikát és megfogadom a tanácsot :smile: