Visszagondolva az első találkozásunkra,
Örömteli könnyek hullnak most az arcomra.
Először csak mosolyogtunk egymásra,
Aztán hirtelen meg is szólítottál.
Boldog voltam vagy csak bolond,
Hogy minden szavadat elfogadtam?
Úgy éreztem, hogy Te vagy az élet,
Aki az álmomból fölébresztett.
Reszkedtem, amikor először hozzám értél,
De hirtelen elmúlt, mert átöleltél.
Mikor puszit kaptam Tőled,
A világ megállt körülöttem.
Majd mikor először megcsókoltál,
A szívem majd kiugrott ám.
Éreztem, hogy boldog vagyok Veled,
Mikor kettesben ültünk egymás mellett.
De a vég minket is elért,
Mikor búcsút kértem én.
Remélem látlak még valaha,
Ha az élet is úgy akarja.
(2006)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások