Az élet, s a szeretteid...

Már megbántuk, hogy megtettük,
Egyszer majd azt is , hogy megszülettünk,
Még most élvezed amit tettél, s a bosszút,
Majd fájni fog, ha már nincs más út.

Néha elgondolkozol, magadba nézel,
S rá jössz, hogy ezt felfogd még idő kell,
Neked még sok van hátra,
Fontos feladatod van e világba.

Keresed azt aki hiányzik,
Rájössz, hogy észre sem vetted mindmáig,
Már tudod mennyire szereted,
S hogy őt soha sem feleded.

Meghalt, nincs többé, ennyi volt,
Észreveszed, hogy szükséged van rá, s már holt,
Imádkozol, hogy jöjjön vissza,
Szíved a bánat levét issza.

De tudd, hogy ő szeret, s vigyáz rád,
Még akkor is ha nem hiszed, s nem akarnád,
Nézz fentről, tudja mit csinálsz,
Segít ha már úgy érzed a szakadék szélén állsz.

De neked mindig bírnod kell,
Akkor is ha úgy érzed nincs számodra hely,
Az életedért kell szenvedni, küzdeni
Hogy megtanulj tiszta szívből szeretni.

Az élet szenvedés, s boldogság,
Elsötétül minden, majd jön a világosság.
Még most élsz, míg élned kell,
Majd jön a halál, s akkor majd vele mész el.