Az ihlet szállt meg most,
Hogy-e vers rólad szólt.
A vers rólad szólt,
Mert Te voltál a központ.
De központúságod elmúlt,
S az idő felettem is eliramlott.
Elbúcsúzni jöttem,
Ne várj vissza engem.
A halál búcsúm oka,
Nem látsz többé soha.
Itt hagyom a földi létet,
S egy másik dimenzióba lépek.
Szólj! Miért hallgatsz?
Hisz úgyis elmegyek.
A világ zaját nem vágyom tovább.
Hittem, hogy az élet nem csak fájdalom,
S van egy hely, hol a boldogság honol.
Ez egy olyan hely, hol az öröm szava szól,
Egy másik tér, egy másik dimenzió.
Már tudom. EZ AZ OTTHONOM!
(ha nem is jössz, Én akkor is indulok!)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások