Az árnyék

Sötét, mint az éjszaka,
Lábamnál ül és hallgat.
Elmondom minden bajomat.
Ő csak ül, figyel és hallgat.

Több is van ebben, mint hinnéd.
Találkoznátok, hát megismernéd.
De ezt nem lehet, ő csak az enyém.
S enyém is marad mindörökké.

Sötét, akár az éjszaka.
Bőre fehér, s fekete a haja.
Sovány, ám szívós az alkata.
Rám figyel, és engem hallgat.

Olyan ő, akár az árnyék.
Mellettem áll, s tudja: ez nem játék.
Egy rossz tanács, majd hibás döntés,
Bizony megbosszulja magát, ez a törvény.

Olyan ő, akár egy árny.
Mögöttem áll, s vigyáz rám.
Nem testi dolog ő, valami más.
Nem is tudom. Őrangyal talán?

Nem véd meg a rossztól,
Nem valami pajzs, vagy hasonló,
Nem! Ő csupán lélek, mégpedig jó
Dolgokra vesz rá engem, s ezért jó.

Megbeszélem vele gondom, s bajom.
Segít nekem, ha én is akarom.
Örökké velem lesz. S ha jön az Armageddon,
Fogja a kezem, s vezet ismeretlen utakon.