Küzdünk, és mégis elbukunk.
Törekszünk, de fáradságunk reménytelen.
Segítséget kérünk, de senki sem felel.
Kiálthatunk, mert nem hallanak
és sírhatunk, mert senki se vígasztal.
Az élet már csak ilyen.
Álmodni hagy, de amikor repülnenk,
ellopja szárnyaink.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások