Küzdünk, és mégis elbukunk.
Törekszünk, de fáradságunk reménytelen.
Segítséget kérünk, de senki sem felel.
Kiálthatunk, mert nem hallanak
és sírhatunk, mert senki se vígasztal.
Az élet már csak ilyen.
Álmodni hagy, de amikor repülnenk,
ellopja szárnyaink.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
poison_girl266 ·
Bocs, a címet elírtam az "álet" helyett olvassatok életet.Köszi.