Alkonyatra száll a néma szellőálom,
Elpilled a rémgond könnyű felhőágyon.
A fák csendben ölelik egymást szelíden,
Búcsúzva mától, águk közé szél libben.
Ősnemes az erdőmélyen, titkok közt él,
Itt született, s majdan halált is itt remél.
Altatóját zengi a vén rengeteg vissza,
Néha megpihen, s forrása vizét issza.
Lantján sírja el a fantomárny múltat,
Ezer ártatlan könnyét, a kínban húltat.
Ám tudja mindazt, mit mások csak kevesen
Mert jót is tettek nagy emberek kegyesen
Illanó hangja visszaidézi, mi szép,
Hős diadalúrnő, gyönyörű szép Nikét.
Ám az alkony kámfor, oly hamar véget ér
A vén bárd megenyhül teljesítve végzetét
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?