Alkonyatra száll a néma szellőálom,
Elpilled a rémgond könnyű felhőágyon.
A fák csendben ölelik egymást szelíden,
Búcsúzva mától, águk közé szél libben.
Ősnemes az erdőmélyen, titkok közt él,
Itt született, s majdan halált is itt remél.
Altatóját zengi a vén rengeteg vissza,
Néha megpihen, s forrása vizét issza.
Lantján sírja el a fantomárny múltat,
Ezer ártatlan könnyét, a kínban húltat.
Ám tudja mindazt, mit mások csak kevesen
Mert jót is tettek nagy emberek kegyesen
Illanó hangja visszaidézi, mi szép,
Hős diadalúrnő, gyönyörű szép Nikét.
Ám az alkony kámfor, oly hamar véget ér
A vén bárd megenyhül teljesítve végzetét
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások