Alkonyatra száll a néma szellőálom,
Elpilled a rémgond könnyű felhőágyon.
A fák csendben ölelik egymást szelíden,
Búcsúzva mától, águk közé szél libben.
Ősnemes az erdőmélyen, titkok közt él,
Itt született, s majdan halált is itt remél.
Altatóját zengi a vén rengeteg vissza,
Néha megpihen, s forrása vizét issza.
Lantján sírja el a fantomárny múltat,
Ezer ártatlan könnyét, a kínban húltat.
Ám tudja mindazt, mit mások csak kevesen
Mert jót is tettek nagy emberek kegyesen
Illanó hangja visszaidézi, mi szép,
Hős diadalúrnő, gyönyörű szép Nikét.
Ám az alkony kámfor, oly hamar véget ér
A vén bárd megenyhül teljesítve végzetét
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...