Ars Poetica

Ismét este van…
Este van, s mintha kissé ironikusan is,
Elmélázok a múlton, mely sokat adott és kapott is.

Szívbeteg vagyok…
Szívbeteg vagyok, és e sebeket könnyek gyógyíthatják,
De vérző szívemet ezek sosem irányíthatják,
Mivel az életet nem csak rugók mozgathatják,
S ha a lelket nem is, a sorsot formálhatják.

Roncs vagyok…
Roncs vagyok, ki már oly sokszor elbukott,
De mint már mondtam engem a bölcsesség tanított,
Ámde a tudás mit sem ér, ha nincs kivel megoszd,
Roncs vagyok én, kinek az Úr lapot nem osztott.

Fény vagyok…
Fény vagyok, kit az Isten tanításra teremtett,
Próféciákra oktatnék számos gyermeket,
Ámde őket nem érdekli, s az idő feledtet,
Félhomály lettem én, kit a köd befedett.

Remény vagyok…
Remény vagyok, és sokszor szólnak hozzám,
De szerelem, te sosem szóltál elég korán,
És mikor megláttalak kék eged horizontján,
Nem éltem az eséllyel, így másnak jobb lesz talán,

Ismét hajnal van…
Hajnal van, s mintha kissé ironikusan is,
Elmélázok a múlton, mely adott is, végül is…

by: Mr. Hyde