Árnyak közt éltem sivár életem,
Fény nélkül tengődtem éveket,
Semmit sem ért magányos létem,
Míg egy fénysugár nem jött el értem.
A sötét fellegeket elűzte,
Kiszáradt a kínok tengere,
S megláttam ragyogó napom,
Mely a fényből friss vizet fakasztott.
A remény óceánja lett belől,
Elárasztotta a földeket,
Elsöpört minden szenvedést,
S helyébe jött az újjászületés.
Magánynak nincs helye lelkemben,
Most felcserélte a szerelem,
Ezután nem lesz több fájdalom,
Egy boldog úton járhatok.
Sivár életem telve lett,
Boldogsággal, szeretettel,
Hálás vagyok Istennek,
Hogy megismertelek Tégedet!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?