Árnyak közül a fénybe

Árnyak közt éltem sivár életem,
Fény nélkül tengődtem éveket,
Semmit sem ért magányos létem,
Míg egy fénysugár nem jött el értem.

A sötét fellegeket elűzte,
Kiszáradt a kínok tengere,
S megláttam ragyogó napom,
Mely a fényből friss vizet fakasztott.

A remény óceánja lett belől,
Elárasztotta a földeket,
Elsöpört minden szenvedést,
S helyébe jött az újjászületés.

Magánynak nincs helye lelkemben,
Most felcserélte a szerelem,
Ezután nem lesz több fájdalom,
Egy boldog úton járhatok.

Sivár életem telve lett,
Boldogsággal, szeretettel,
Hálás vagyok Istennek,
Hogy megismertelek Tégedet!