Árnyak közt éltem sivár életem,
Fény nélkül tengődtem éveket,
Semmit sem ért magányos létem,
Míg egy fénysugár nem jött el értem.
A sötét fellegeket elűzte,
Kiszáradt a kínok tengere,
S megláttam ragyogó napom,
Mely a fényből friss vizet fakasztott.
A remény óceánja lett belől,
Elárasztotta a földeket,
Elsöpört minden szenvedést,
S helyébe jött az újjászületés.
Magánynak nincs helye lelkemben,
Most felcserélte a szerelem,
Ezután nem lesz több fájdalom,
Egy boldog úton járhatok.
Sivár életem telve lett,
Boldogsággal, szeretettel,
Hálás vagyok Istennek,
Hogy megismertelek Tégedet!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?