Annyira Hiányzik

Annyira hiányzik huncut szép szemed.
Gömbölyű vállad, apró kis kezed
Ha ébren álmodom, benned ébredek,
De nehéz súly a perc, s élni nélküled.

Ha itt lennél csak hallgatnék karjaidba bújva,
Ajkaid keresném szép szavakat súgva.
Gyönyörködve testedben kérve, hogy szeress,
Csókolj szomjazón, míg elgyengül a test

Szoríts úgy, mintha ez lenne a vég
Még egy szorítás, aztán leomlik az ég
S a föld akarna sarkából kidőlni
Úgy ölelj magadhoz, mintha el akarnál törni

Bár tudom jól, hogy ez csak csalfa álom
Mégis úgy áhítom, és türelmetlen várom
Mert hiszek még Benned és hiszek a csodákban
Hogy velem ébredsz egyszer a pihe –puha ágyban.