Annyi mindent mondanék neked

Már nem ég a tűz, már csak parázs.
Úgy érzem, elmúlik lassan a varázs.
Már nem várom, hogy fogd a kezem.
Már nem kell, hogy itt légy velem.

Mert nem elég, ha a parázsra vékony gally kerül.
Kellesz, mint az oxigén, hogy perzseljen belül.
Kell még az érintés mi lágyan simogat.
Kell még a csókod is, hogy tüzelje vágyamat.

Talán akarsz még, és én talán megyek.
Nem tudom kell-e még, és hogy mit tegyek?
Olyan könnyű volt nemrég a szerelem.
Most kétség gyötör, mert nem jó így nekem.

Úgy érzem soha nem lesz vége a napnak,
s nem virrad, új mikor megint láthatlak.
Csak várlak és néha fogytán a türelem.
Egy lopott pillanat, míg itt vagy nekem.

Most szunnyad a tűz, alszik a parázs.
Rövid életemben későn jött varázs.
Ne légy még emlék, hiszen szeretlek.
Bárhogy lesz, téged már el nem feledlek.