Anna balladája

Néném asszony, néném asszony,
Hol marad el a menyasszony?

Most mossák le a friss bőrét,
Öltöztetik a kis pőrét.
Ráhúzzák a szép új ruhát,
Fekete szín bő rokolyát.

Mit mond ugyan, kedves néném,
Nem szeretném, ha megérném,
Feketében egy menyasszony,
Mért mond ilyet néném asszony?

Néném asszony, néném asszony,
Halott tán ez a menyasszony?

Örömanya két orcáján,
Könnycsepp csordul, mint két gyémánt,
Siratja a tegnap éjjelt,
Leányára mért nem ügyelt.

Ugyan bizony anyámasszony,
Nem ázik el künn a vászon?
Anna fiam szaladjál ki,
Hozd nászlepedőd vasalni!

Anna drága, Anna kedves,
Adj egy csókot, szerelmetest.
Nem adhatok én kedvesem,
Nem Te leszel holnap férjem.

Anna drága, Anna kedves,
Ölelésed milyen édes,
Két kebled is milyen kényes,
Hajad pedig milyen fényes.

Anyám mosta, fésülgette,
Hibát ne leljenek benne.
Szűzi testem fölöltözve,
Nem fekhetek most a földre.

Anna drága, Anna kedves,
Bőröd illata, rejtélyes,
Combod köze milyen nedves,
Engedj oda engem kedves.

Mit is tettem, mit is tettem?
Kinek adtam első vérem?
Szerettem a béres legényt,
Nem pedig a szép vőlegényt.

Szégyent hoztam szüleimre,
Hogy kerül így föld a földre?
Egy maradt csak nekem hátra,
Eperfának vastag ága.

Feketében a menyasszony,
Fekszik csöndben a nászágyon,
Szeme csukva, arca halvány,
Két férfi siratja némán.

Néném asszony! Néném asszony!
Halott már a szép menyasszony?