Mikor angyalkönnyek peregtek csókként ajkamra,
Sima tenyér bájolt nemes fényt arcomra
És néma vallomást suttogott a szél,
Örökre felolvadt bennem a tél.
Angyalkönnyek, halk simogatások,
Hűs füvön szétszóródó varázslatok
Bűvös illatát sóhajtom gyémántszemeidbe,
Mígnem eggyé válik lelkem ős szerelme
Széttárt karjaid vágyakozásával,
S szembeszállva minden égő kárhozattal
Testem-lelkem csak a tiéd lesz,
S az angyalkönny napfényt bűverővé tesz,
Miközben az halkan pereg egyre ajkamra
És forró tenyér simul lágyan arcomra…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?