Amikor úgy érzed

Amikor úgy érzed,
hogy:
vállad nyomja a sors keze
és útközben megállni akarsz
a nap izzasztó melege alatt,
túl nehéz hurcolni magad...
vagy:
szemedbe port fúj a szél,
te, meg a vakulás küszöbén
fal mellett tapogatózva
vonszolod tovább tagjaidat
és:
minden lépés egy új feladat,
mert láncok húzzák hátra lábadat
és a forró, hegyes kövek
égetik véres talpadat.
Haladj a kitűzött célod felé!
Még akkor is ha:
vállad leszakad,
sehol sem találsz egy árnyékos talajt,
és fiatal homlokodon
vércseppek csorognak
és teljesen megvakulsz
sötétben járkálsz,
és a fal is ledőlt
támaszod sincs mar
és lábaid is elhagynak,
térden csúszva húzod magad.
Akkor se add fel a véres harcot!
Ha ezer ellenféllel egyedül állsz szemben
ha minden golyód ellőtted már,
és késed is a földön hever
De
utolsó fegyvered megmaradt
- a remény -
Mert az ad erőt,
győz le mindent:
izzasztó napot,
vakító szelet,
nyújt támaszt,
tör fel bilincseket,
és útitársad mindig,
aki elkísér életed végéig!