Amikor a lágy őszi szellő
A karjaiban ringat,
S amikor az erdőben a fák közt
Árad egy hűs illat,
Amikor a tó ragyogó tükrében
A te arcodat látom,
Te vagy az a gondos tündér,
Ki őrized az álmom.
Amikor a ragyogó fehér hó
Nevetésed visszaveri,
Amikor a csupasz fákat
Látom elmosolyodni,
Amikor a hervadó virágok
Víg táncot járnak,
Fülembe súgod lágy hangon,
Szeretlek, imádlak!
Mikor a fáradt nap sugarai
Tőlünk búcsút vesznek,
S szelíden mosolyogva
Nekünk integetnek,
Mikor az ezüstszín éjszaka
Leplét ránkborítja,
Szorosan megöleljük egymást,
S testünket a holdfény betakarja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?