Aludj csak, én álmodom

Fényárban úszok, ahogy szobánkba lépek,
mosolyom ragyog, vakítanak a fények,
nyugodtság költözik szívembe,
az esténkre gondolok remegve.
Szép hajnalt ígér a kelő nap,
meglátom ágyamban alakodat,
ahogy hason fekszel egymagad,
ahogy elfogadtad mit szívem ad.
A szoba csöndes halkan lépkedek,
pont ahogy álmomban tettem veled,
gyöngéd szellő puha érintése,
fut rajtam át téged is érintve,
a függöny lebeg velünk egy pillanatra,
szívem boldog e hajnalra.
Fülembe halkan suttogott este a szád,
most bennünk nyugszik a dübörgő vágy,
ahogy leülök melléd süpped az ágy,
lelkemmel lágyan karollak át.
Csöndes szuszogásod csengjen fülemben,
gyönyörű dallam ritmusát hordozva szívemben,
s mikor egy röpke sóhaj angyalszárnya szemhéjad érintve belőlem tör fel, kívánom lássalak így minden reggel.
Mélyen alszol még mikor kezem vállad érinti,
szemem szemed figyeli és gondolatban kérdi: Álmodol kedves? Érzem ahogy bőröd még az esténktől nedves.
Minket figyel most a nap, kezem által simogat,
fellibbentem takaródat, melléd bújok miénk a világ,
teljesült mire vágyhatom,
röpke csókkal suttogom: „aludj csak én álmodom”.