Álom

A millió vágyból egy, ami teljesül,
sok ember vágya, s élete beteljesül.
Megtalálja azt, kire vágyott,
akit réges-régi álmaiban látott.
Várt rá évekig egyedül, magányosan,
várta, hogy eljön, kire szíve vágyna.
Most egyedül ül egy lány a szobában,
szomorúan, össekuporodva a szobába zártan.
Szíve szomorú,szemét kimarta a könny,
néz az ég felé, mi van ott fön.
Másnap fekszik, szeme csukva és mosolyog,
de mikor kinyitja, már nem ragyog.
Csak álmodta a fiút az ágyon,
aki túllépett minden vágyhatáron.
Üres az ágy, nincs ott senki,
egyedül kellett megint fölkelni.
Lassan, ahogy megy az úton,
csak lefelé néz, s könnye hullong.
Csendesen, halkan potyognak a könnyek,
végig arcán, mit védve fognak kezek.
Nem mer felnézni,mert látná álmát,
az álombéli fiút, a vágyát.
De ez csak vágy,ami most törik ketté,
hisz nem álmodozhat örökké.
Fel kell ébrednie a vágyak világából,
mert Ő egyedül megy el ebből a világból.
Másnap reggel fekszik a lány az ágyon,
vele van a fiú a régi álom.
Vele van, Őt szereti,
s csak Őt öleli.
Fekszik a lány az ágyon,
de csak a teste van azon,
Mert a lelke szárnnyal,messze szárnyal,
a lány lelke boldog azzal a világgal.