Lágyan hallom sóhajod,
Mely elveszik a csöndben...
Kezed lassan érinti testem,
S magadhoz láncolsz resten...
Álom ez vagy a valóság,
Mi most minket összefon,
Nem voltunk még íly közel
sohasem egymáshoz.
Érzem hogy tested tűzforróvá érik.
S szinte serceg ,
ahogy hideg ujjaim megérintik.
Suttogom füledbe,
Hidd el megéri...
Ám kavarogni kezd testem...
Nem látok, földre estem.
Síkítás úszik az éjben...
S én elájulok a forró kéjben...
Kinyitom szemem,
Kiáltom neved...
De sehol sem vagy...
csak voltál nekem.
Egy emlék mely örökké él...
Mely álmomban gyakran utol ér...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások