Álom

Lágyan hallom sóhajod,
Mely elveszik a csöndben...
Kezed lassan érinti testem,
S magadhoz láncolsz resten...
Álom ez vagy a valóság,
Mi most minket összefon,
Nem voltunk még íly közel
sohasem egymáshoz.
Érzem hogy tested tűzforróvá érik.
S szinte serceg ,
ahogy hideg ujjaim megérintik.
Suttogom füledbe,
Hidd el megéri...
Ám kavarogni kezd testem...
Nem látok, földre estem.
Síkítás úszik az éjben...
S én elájulok a forró kéjben...
Kinyitom szemem,
Kiáltom neved...
De sehol sem vagy...
csak voltál nekem.
Egy emlék mely örökké él...
Mely álmomban gyakran utol ér...