Álom vagy valóság

Volt egy álmom…
Azt álmodtam, meghalok…
A halál fekete szárnyán jött értem,
S én habozás nélkül vele mentem.
Ha vele megyek, azt mondta
Többé már nem térhetek vissza.
Hisz én csak kíváncsi voltam…
Tudni akartam, milyen érzés a halál…
De most, hogy erre a választ megleltem,
Annyi mást, mi fontos volt, elfeledtem.
Nem tudom már milyen érzés a születés,
S hogy milyen is az igazi szenvedés.
Hogy milyen az odaadó szeretet,
S milyen a mindent elsöprő szerelem.
Nem tudom milyen nevetni,
És nem tudom, milyen sírni.
Többé nem érzem az étel ízét,
Sem pedig az ital izét.
Nem emlékszem milyen érzés élni…
Milyen mikor szeretnek,
S milyen mikor átvernek.
Gyűlölni sem tudok többé senkit,
S szeretni sem képes szívem senkit.
Már bánom, hogy megtettem,
s azt, hogy a halállal mentem.
Ha lenne még egy esélyem…
Másképp döntenék, ígérem…
Ha visszafordíthatnám az időt…
De már tudom, túl késő…
Hisz én választottam a halált,
Pedig választhattam volna az életet, magát.
Megkaphattam volna a boldog életet,
De nekem a halál kellett.
Vártam a reggelt, s az ébredést,
Vártam, hogy az álom elérje végét.
De rá kellett jönnöm, hogy hiába várom,
Mert ez egy örökké tartó rémálom.
S ez az életem, az én rémálmom,
S ez volt az én változásom.